Kicsim be kell valljak valamit...

Leragad a szemem, leszakad a lábam, de mivel megígértem neked jöjjön a mai,  bocsánat manapság időzavarban vagyok emiatt (szóval gyakorlatilag a tegnapi) nap története!

Ugye valahol ott hagytam abba, hogy már elég késő van és le kellene feküdni! Nah én persze 7:30kor már javában fennt voltam... Bravó!

(után egy kicsivel jött is apu, h le kellene még szaladni egy adag virágért, és azt bedobni a koleszba!) Mivel a belváros forgalmi szempontjából legrosszabb helyen lévő virágboltjába kellett mennem ennek annyira nem örültem! Ezt csak fokozta, hogy a virágboltos nem tudta, milyen rózsa kell nekem... És hogy a hab is meg legyen a tortán a közterületesek megbűntettek 2730 forintra, mert nem volt kedvem a nagy rohanásban jegyet venni... KÖSZI!

Próbáltam kidumálni magam, de mivel két marcona kinézetű csávó volt és nem egy csinos hölgy, akinél esetleg valamit jelenthetett volna, az esküvő, egy pár szál rózsa, vagy ha ízlésficama van akkor én magam, így nem is nagyon erölködtem!

Egy következő körben még felkaptam egy pár virágot és az egyik koszorúslánnyal együtt kitettem őket, a díszterembe, ahol ő fogadta a vendégeket (u.i.: erre a saját esküvőmön is jó lesz a hugi, bizhatsz benne...)! Hazajöttem, lezuhanyoztam végre én is, megborotválkoztam, és felöltöztem! Akik ismernek tudják nem vagyok épp jó véleménnyel általában magamról, de azt kell mondjam egész jól tudok kinézni öltönyben!

Ha kedves olvasó te ezt gondolod rólam más esetben is, akkor nagyon sajnálhatod, hogy kimaradtál ebből, és könyöröghetsz mondjuk Nálam vagy a Huginál 1-2 képért a szemlevételezés miatt...

Zuhany közben ért egy kellemes meglepetés is, ami már előre jelezte valahol, hogy még sem fog csak olyan kellemes kötelességként telni az esküvő, mint azt gondoltam, hanem valaki ott lesz velem...

Milyen volt maga az esküvő? A polgári része tetszett és hihetetlenül rövid volt, ezt megtartanám én is... max 20 perc, semmi fölösleges duma, semmi idióta célzás. És mégis romantikus! Aztán jött a templomi esküvő, és... Béna pap, aki nem tudott beszélni, egy csúnya baki tőle, időnként otromba célzások!!! Utáltam!!! Különösen kiemelnék két gondolatot:

- igen komoly téma volt az elválás és a válás már most... Mert ha nem tiszta a szíved, és... akkor válás lesz! Hogyne, mert a tisztaszívűek soha nem válnak... A piszkosak meg mindig...

- nem tudom pontosan ídézni már a mondatot, ami után azt hittem hangosan felállok és kimegyek a templomból. Valahogy így hangzott: igaz hítű ember soha ne hajtsa más hitűvel közös igába a fejét! Hát a jó büdös......

Akik ismernek tudják, hogy hiszek egyfajta felsőbbrendű hatalomban, aki(k) mindent intéznek, irányítanak... De hogy az egyház mondja meg, hogy én kit szeretek és kit vehetek el...? Hát tudod mikor

Az esküvő további része azonban már inkább csak egyvalamiről szólt számomra... Inkább egyvalakiről! Meg is kaptam a családomtól minden egyes alkalommal, h már megint a kezedben van a telefon? Már megint kinek írsz SMS-t? A hugom még direkt rá is kérdezett, hogy csak nem neked? Ezek után próbáljon meg tagadni az ember fia!

Az esküvő tényleg szép volt, nagyon romantikus, bár számomra egy kicsit túl sokan voltunk...

Tudom utálni fogsz azért, amit most elmondok, de ilyenkor érzem mennyire is hiányzol igazán! Ilyen programok közben, mikor cukkoljuk a másikat, vagy éppen virtuálisan táncolunk jövök rá, hogy igazából ezt lenne jó egyszer majd közösen kipróbálni! Lehet hülyének fognak nézni egy jópáran, de van, hogy ez sokkal jobban izgatja a fantáziámat, mint az hogy milyen lenne összebújni veled... (nah persze a két programot lehet kombinálni is :P...)

Nah késő van, megyek elteszem magam mára, hiszen ma még vissza is kell mennem...

Tudjátok ez a tegnapi (amúgy még mai a biológiai órám szerint) egy hosszú nap volt sok rohangálással... És az esküvő még csak ma lesz :D...

Az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy így alakul!

Reggel korán keltem, de úgy érzem megint megérte... Mostanában mindig megéri! A társaság kárpótol azért az apróságért, hogy nem szeretek korán feküdni, de még jobban utálok korán kelni... Szerintem így akarsz "megnevelni" Kicsi :P...

Megint előbújt belőlem egy kicsit az aljas kisdisznó! Néha előfordul, különösen, ha úgy érzem "megengedhetem" magamnak... (kedves olvasó, egy kivételével lehet többet gondoltok bele ezekbe a mondatokba...) Tudjátok nem hiszem, hogy hibáztatni lehetne bárkit, aki "csak" azt teszi amire vágyik, amiről álmodik. Különösen akkor, ha a másik szemében is ugyanezt látja... Igen beszéltünk már erről Prücsök! Azok a csodás szemeid megint lebuktattak.

Tudom utálni fogsz ezért, de nincs ezzel baj. Nem kezdek el arról "papolni", ki miben hibázott, mit tett, vagy nem tett... Ismered jól a véleményem!

Tudod hülyén hangzik, de úgy gondolom, mostmár pontosan látom hármunk közül ki mit rontott el! És sejtem azt is, mi a két út között a különbség... Kár, hogy ezt most nem mondhatom el neked! Nem baj talán egyszer kíváncsi leszel erre és lesz erőd meghallgatni mit gondolok...

Most csak egy valamit mondok zárásként: tegnap azt mondtam sajnálom... És komolyan is gondolom!!! De be kell valljak őszintén valamit! Nem bántam meg, amit tettem! Tegnap kicsit félve, ahogy tetted azt már máskor is, megkérdezted, miért jó ez nekem...? Egyetlen oka van, és lehet ezt önzőnek fogod tartani, de talán megérted a másik oldalát is! Hihetetlenül jól esett, fantasztikusan éreztem magam... És valljuk be, ott, akkor te is! Azt sajnálom, hogy utána meg kell küzdened magaddal, az érzéseiddel, a félelmeiddel, és mindazzal ami ezekkel együtt jár! De tudod mit? Ha ez segít most neked egy kicsit majd abban, hogy egyszer eldöntsd mit szeretnél, lehet megérte... Még akkor is, ha sajnos ismerlek annyira, hogy tudjam mennyire fáj, mennyit vádoltad magad, és mennyit pityeregtél miatta...

Nah talán ideje befejezni, mert alig látom a betűket és hát a holnapi sem lesz épp egy rövid nap...

Emberek tévedtetek, egy egész országot vertek át!!!
Az utóbbi időben rengeteg blogot, cikket, riportot olvastam, ahol "szakértők", laikusok, fanatikusok, politikusok akarták megmondani, miért is alakult így a magyar olimpiai szereplés...
Mindenki okolt mindenkit... De jelentem tévedtek... Tegnap ugyanis megtudtam mi is az igazság az olimpiai szereplésről...

De kezdjük is a történetet az elejéről! Tegnapelőtt az utcán sétálva kihallgattam egy "manager" külsejű férfi telefonbeszélgetését, aki büszkén üvöltötte a telefonjába, hogy immár teljesen biztos, hogy nem kell tartania a derekát, mert nem jöhet össsze a 10 arany...
Először nem is értettem, de aztán követtem még egy kicsit... És beszállt "Egy hülye azért nem vagyok" céges autóba... Jelentem mivel én sem vagyok hülye, ezért el kezdtem kutakodni!
Azt talán mindenki tudja, hogy a fent nevezett cég hírdetett 2 hete egy akciót, miszerint az olimpia első hétvégéjén vásárolt tévék és dvd felvevők ártá visszaadja, ha a magyar csapat legalább 10 aranyat nyer...

Azt viszont csak néhány kivételes helyzetben lévő ember tud, hogy a multi tett is azért, ne kelljen kifizetnie azt a temérdek pénzt! Sportolókat, bírókat, edzőket, nemzetközi szervezőket, a NOB több tagját és ellenfelek sorát kenték meg több millió forintot sem sajnálva, csak, hogy a magyarok nehogy sok aranyat nyerjenek!
Az akció olyan jól sikerült, hogy az előre várt 6-8 alatt végül "csak" összesen 3 lett, ugyanis mindenki ki akarta kaparni a fejpénzből a maga jussát! Információim szerint a legnagyobb pénzt végül Michael Phelps bankszámlájára fogják átutalni (mintegy 987.654 FT-ot), aki hatástalanította a MM számára legnagyobb veszélyt jelentő Cseh Lacit...
De jutott bőven a pénzből román és amerikai vívóknak, nemzetközi bíróknak, de még két lónak is, akik mind "csak" azt tették, amit tenniük kellett...
Zserniális terv, mesterien szervezett marketing maffia! Tökéletes szervezés...

Csak két apró bakival:

- a nagypofájú marketinges nem tudta tartani a száját, így most a világ is értesül erről a csúfságról... (persze majd biztos ezt is tagadják, dehát megszoktuk már a mai világban, az összeesküvéseket mindig eltusolják)
- a gépezetbe apró hiba csúszott: egyrészt érdemes lett volna nyeretni a vásárlási hétvége során a magyarokkal legalább 1 v 2 aranyat, h még nagyobb legyen a vásárlási kedv (lehet ez lett volna a terv, csak a Speedo többet fizetett???), illetve közbejött a korábban már említett túlkapás is, melynek eredménye végül ez a szereplés lett...


LEBUKTATOK!!!

u.i.: a fent említett írás pusztán egy beteg agy szüleménye, aki hisz benne az magára vessen, és kérem keresse fel Irtzl Károly "pszihomókust" 06/20 470-1906...

MEGVAN!!!!!!!!!!!!!!

SZÉP VOLT FIÚK, EZ A BRONZ FELÉR MINDENNEL....

Egyrészt neked prücsök, hogy végig rágtad magad rajta... Örülök, ha velem örültél esetleg, sajnálom, ha néha kicsit megtéptelek újra... (de ezt megbeszéltük...)

Másrészt neked is kedves Nincs életem...! Nem szokásom egyben átvenni beírásokat, így csak linkelek... Egy igazi olimpiai történet:

http://nincseletem.blog.hu/2008/08/20/kepzelt_riport_egy_kinai_olimpiarol

Fantasztikus lett... Lehet ezzel kellene foglalkoznod, és akkor lenne életed :P;)?

Mivel igazából eddig egyetlen emberről tudok, aki célirányosan az ÉN blogom olvassa, és nem véletlenül talál ide, így gondolom nem is hiányzott senkinek az elmúlt időszakban egy poszt sem...
Ezen poszttal egy időben azonban egy számomra nagyon fontos új olvasóra is találtak az én kis kusza gondolataim! A legfontosabb olvasóra...
Kérlek prücsök légy elnéző a régebbi postokkal, azok egy kicsit más lelkivilágban íródtak! SH...

Nah bevezető után lássuk mi is történt az elmúlt két hétben...
Mint már írtam szabin voltam. Nah egyetlen dolgot nem csináltam ezen időszakban: nem pihentem :)...
Korán keltem minden nap, olimpiát néztem, néha közösen úsztam virtuálisan (még egyszer elnézést az elalvásért :P), rengeteget találkoztam a haverokkal (elkezdődött a hoki szezon is), végre zsinórban egynél többször eljutottam egy tópartra, együtt voltam a családommal (10 hónap után huzamosabb ideig ez is nagy eredmény...) és az elmúlt időszakhoz képest rengeteg időt töltöttem el életem két nőjével...

Csodálatos volt ez a két hét... Előre is sejtettem, h jó döntést hozok, ha nem utazom el világgá, hanem itthon nyaralok... De hogy ennyire???

Nézzük időrendben sűrítve mi is most a helyzet :D...
Első találkozás, két puszi, elhagyott pénztárca, apró félelem mi is lesz. Aztán közös ebéd, sok beszélgetéssel, még több csokival, és a közös barátnéval, gépszereléssel, Prestoval, kis gonoszkodással :)...
Aztán ahogy teltek a napok egyre kötetlenebb időtöltés, egyre kevesebb félelem, egyre aljasabb célzások, pofátlanabb mozdulatok, ölelések, puszik...
Olyan volt ez a 10 nap, amilyennek szerettem volna... Csodálatos, mert azzá tetted Prücsök! És ilyenkor mindig eszembe jut egy kicsit, hogy mi lett volna, ha / mi lenne, ha ...

Aztán egy kicsit furcsa, szomorú, de emellett csodálatos búcsú, amely bár nem volt pont olyan, amit szerettem volna az idő rövidsége miatt, de mégis fantasztikus volt.
(igen a kicsi kocsiban volt még meglepetés... Ott volt az öltönyöm, amit így maximum fényképen láthatsz majd, ha jó kislány leszel... Hoztam neked egy kis tóvizet, és kavicsokat, csak h megmutassam milyen érzés volt, és milyen tiszta a víz... És volt még más is, ami immár legyen meglepi...)


Ja és mindezek után egy összességében majd 4 órás beszélgetés a picilánnyal... Kérlek ne árulj el, te nem tudsz semmiről sem... OK :D?


Köszönöm neked ezt a csodálatos időszakot, tényleg fantasztikus volt... Remélem segített egy kicsit abban, hogy ráérezz mit is szeretnél igazán...
Bármi is legyen az tudom lassan rájössz majd... És tudom azt is, hogy bármi is legyen közösen megbeszéljük és megoldjuk majd... :P

Az ajánlatom az angollal kapcsolatban komolyan gondoltam, tessék erősen törni a buksid, mikor, hol, hogyan...
Tényleg segíteni szeretnék, ez a legfontosabb... Minden más most lényegtelen.


Végezetül még egy gondolat, mely talán hűen jelképezi, milyen volt ez az elmúlt 2 hét...
Mióta eltűntem az ország másik végére csak nagyon kevés olyan időszak volt, amikor azt éreztem ezt utálom, haza kell jönnöm... Többnyire egy-két olyan helyzet, ahol azonnal szerettem volna letudni ezt a távolságot egy saját helikopterrel, vagy valahogy máshogy...
Ezek jó része is hozzád köthető, egy másik kisebb része, a családhoz...

De most először érzem úgy, hogy nem akarok visszamenni, hiába gondoltam így, nekem itt van az otthonom! Persze élvezem azt az életet is, de még mindig ide kötnek az érzelmeim, az érzéseim... És valószínűleg ez még így lesz nagyon-nagyon sokáig...

De menni kell... Vár a munka, a mókuskerék... A szürke hétköznapok, amelyek között azért mindig ott világít majd a fény...


KÖSZÖNÖM

U.I.: ha már nem illatozik szólj, pótoljuk... :P

Mostanában valahogy nem jutott időm a blogra, amit akár furcsállhatnának is azok akik ismernek, mert itthon vagyok szabadságon! De hálistennek van programom bőven! Ráadásul nem is akármilyenek! Találkoztam a barátokkal, közös meccsek, beszélgetések... Aztán mivel nyár van úszkáltam is egy párszor... És persze minden program közül a legjobb Ő... Újra egy hosszú úton, melynek talán ........??? A lassú víz kimossa az aranyat a partról? (igen, ki tudok találni ilyen hülye új szólásokat is :))

Imádom ezt az aktív pihenést! Sokan kérdezték tőlem, miért nem utazom el egy kicsit? Azt már csak kevesen értették meg, h nekem ennyi idő után a legnagyobb pihenés az, ha itt vagyok a szeretteimmel!

Nah de nem csak a szabadságom kezdődött el, hanem egy sokkal fontosabb esemény az Olimpia is! A megnyitó csodálatos volt, szerintem meg fogom még nézni egy párszor a műsort, a kézis csajok megnyerték első meccsüket, a vízilabdacsapat döntetlent játszott Montenegróval (ezt majd egy másik posztban elemzem), és megszereztük az első érmünket is egy ezüst formájában. Bravó Laci! A génkezelt mellett nem rossz teljesítmény ez!

Itt van valami, amire sokan vártak... Valami, ami még az előző szörnyű gondolatsor után is megnevettet, jókedvre derít!

Hölgyeim és uraim, íme Presto:

Tetszett? Igen, a Tom és Jerry utánérzés és az utalás az elején nem véletlen! Tényleg hasonló élmény! Egy gyönyörű rövid történet minden idők legjobb rajzfilmje előtt! Tudom kicsit meredek kijelentés ez tőlem ismerve a Vuk-ot, Bambit, a Némó nyomában, a Szörny Rt.-t, a L'ecsó-t vagy épp a Dumbó-t...Nem igazán szeretem egyiket se kiemelni, mindegyiket imádom... És még mennyit kihagytam... De most a kis szeméttömörítő robot kalandja lett a nagy kedvenc! Persze ebben biztos közrejátszik a lelkiállapotom is!

Bravo Pixar, ez egy felejthetetlen "csomag"...

Ebben nincs semmi újdonság, tudtam eddig is (kis hazánk különösen sok példával szolgál erre)! Most egy újabb aktualitása miatt mégis kikívánkozik belőlem egy olyan poszt, aminek van, aki nem igazán fog "örülni"...

Nembaj... Remélem mire ezt olvasod Prücsök már megoldjuk ezt, és tudom, megérted majd, miért írtam!!!

Éreztétek már úgy, hogy megtaláltátok az igazit? És ahogy egyre jobban megismertétek, egyre biztosabbak voltatok abban, h ő a Ő!? A rengeteg csodás élmény és tapasztalat után össze akartátok kötni vele az életetek? Közös álmok, közös család... Közös jövő???

Elképzeltétek, h egy nap majd ott áll mellettetek gyönyörű fehér ruhában, és egyetlen rövidke szóval a világ legboldogabb emberévé tesz? Megfordult valaha a fejetekben, hogy az amúgy is gyönyörű párod akkor álmaid királykisasszonya lesz? Hihetetlen szemei ragyognak a boldogságtól, és mosolya elfeledtet mindent veled?

Mint egy valóra vált álom, egy igazi tündérmese... Aztán felébredsz az álomból, egy fülledt nyári estén... A lány tényleg álomszép volt, és tényleg megállt az idő, amikor a szemébe néztél... Aztán megnézed a következő képet, és újra szíven üt a felismerés, hogy nem te vagy mellette, hanem valaki más...

Az álomból rémálom lesz, a féltve dédelgetett képekből hirtelen valami, amit legszívesebben kiégetnél a fejedből! Még akkor is, ha vele együtt otthagyod minden emléked és értelmes gondolatod...

Az álom hirtelen összedőlt, és nem maradt más, csak a teljes üresség! Meg valaki, akit a világ legszerencsésebb emberének érzel, és néha az jár a fejedben, miért ő??? És valahol a világ legsz@rabb emberének érzed magad, mert azért imádkozol, hogy mielőbb elcsessze ezt az utolsó esélyét is... És lassan észreveszed legszívesebben arcon köpnéd magad...

A címből ugyan kimaradt de ide kívánkozik: MINDEN FRONTON!

Először is ott van a magánéletem, amiben nem tudom miért, de rohadtul magabiztos vagyok! A probléma csak az, h ezt semmi nem támasztja alá, és talán senki nem ért velem egyet... Minden kusza és bizonytalan, néha még én magam is az vagyok... A másik fél? Hát Őt hagyjuk...

A munkámban is igaz a fenti rövid mondat, igaz ezt most nem bánom! Élvezem a feladatot, lehet esélyem lesz valami igazán komolyat letenni az asztalra! Nah ne a rák ellenszerére, vagy valami hasonlóan komoly dologra gondoljatok, de azért valamire, ami hasznos lehet az embereknek, és ráadásul sok pénzt is hozhat... Nagy munka, de tök jó, h sokat lehet ötletelni vele, és ilyenkor szabadon szárnyalhat az ember fantáziája, kreativitása... Anno pont ezért választottam az egyetemen ezt a szakirányt, ezt a pályát...

Nah és itt van az idei év talán világszerte legjobban várt eseménye az Olimpia is!

Egyre többet hallani arról milyen szennyezett a levegő Pekingben (vagy épp mennyire nem), hogy autókat tiltanak ki, építkezéseket állítanak le, gyárakat zárnak be... Az emberi-jogi és egyéb aggályokat ha nem bánjátok innen kihagynám, nem érzem idevalónak.

Nah és persze az olimpia közeledtével egyre fokozódik a nemzetközi doppinghelyzet is. A Tour befelyeződött (gratulálok Sastre-nek, megérdemelte), de az utolsó napokban lebukott még egy kerekes... És az igazi "finomságok": a teljes bolgár súlyemelő csapatot kizárták és hasonlóan jár néhány orosz atléta is, akik azonos mintát adtak le... Legalább külön "pisilőemberük" lenne :D...

Tudjátok most ki merem jelenteni, hogy ez lesz minden idők leggrízesebb olimpiája ebből a szempontból (még akkor is, ha a két fő labornemzet az amerikai meg a kínai nem fog lebukni...). És akkor még nem is beszéltünk a rengeteg asztmásról és impotensről, akik most még legálisan doppingolnak... De nemsokára annyi ezeknek a praktikáknak is... Maradnak a top secret, sci-fi drogok...

FOLYTATJUK... (és ezt vehetitek fenyegetésnek is sajnos)

Ma majdnem kivasalt egy mentő... Épp telefonáltam és mentem át a zöld lámpán gyalog, mikor egy mentő kikanyarodott az útra és bekapcsolta a szírénáját!

Akár azt is mondhatnám ez volt a sors jutalma, mert a telefonba beszóltam a hölgynek akivel beszéltem, és ő megátkozott... Csak nem... Ő mindezek ellenére kedvel és szeret! Nem kívánná a halálom, még akkor sem, ha tudja milyen kis disznó vagyok!

Mindegy a lényeg, h a nagy ijedtségen kívül nem történt semmi baj, csak a becsületemen esett csorba, mert hirtelen azt sem tudtam hol vagyok!

Végülis, ha belegondolok, és egyszer elüt valami, akkor az egy mentő legyen :)... Persze nem bánnám, ha ezt a tapasztalatot kihagynám!

Lehet a kutyát nem érdekli, mert senkit nem érdekel a blogom se, de mostanában kicsit mozgalmasabbak a napjaim, így nincs időm írni sem... Ergo csak röviden...

• Sokat dolgozom, de élvezem... Jó buli, kritikus szemmel cincálni mások melóját, és segíteni nekik kicsit kijavítani mindazt, és létrehozni valami igazán jót ami működi (legalábbis remélem ez lesz a vége)!
• Elkezdtem franciául tanulni... Ha már azzal kezdtem, tényleg beszéljem is ezt a csodás nyelvet. Párizs amúgy is vár... Nem tudom mikor, vagy kivel, de ott a helyünk...
• tudjátok olvastam a minap egy csodálatos idézetet, mely teljesen szíven ütött:

      "Szeretni semmi.Ha szeretnek, az már valami.Ha szeretsz és szeretnek, az a minden!"

• Szerelem nincs, helyette újra kicsit puhatolózós barátság van... Majd meglátjuk mi lesz a vége! Egyenlőre türelem, és élet élése... Nah meg a nagy reménykedés, h a nagyok egyszer elintézik, amit el kell :)
• Kiestek az U19-es srácok az EB elődöntőjében! Kár érte, mert jobbak voltunk az olaszoknál, de sajnos ilyen a foci... Meg még sok minden más:D (az általam legjobban utált mondat pl. a "That's poker Baby..." Mindenesetre gratula a bronzért, remélem a jövőévi VB-n is menni fog...

A végére egy komorabb hír: Ma eltemették Kolonics Györgyöt. Ha nem haragszotok nem kommentálnám a tapasz/nemtapasz és hány perc történeteket... Úgy érzem ez most nem illik. Ma nem...

Nyugodj Békében KOLÓ, a csapattársaknak sok kitartást... Egy ország lesz veletek a következő egy hónapban.

A történet tovább folytatódik :)

Olvastam néhány gyöngyszemet, sorban ide dobálnám őket, szerintem nem lehet elmenni mellettük:

• Ricardo Ricco, a francia kerékpáros körversenyen pozitív doppingmintát adó olasz kerekes a rendőrségi kihallgatásán tagadta, hogy tiltott szerekkel élt...

"Csütörtökön 14 órakor vették őrizetbe. Első kihallgatásán nyugodt volt, és tagadta, hogy rosszat tett volna – nyilatkozta Antoine Leroy ügyész – Pénteken a vizsgálóbíró előtt tesz majd vallomást, s ezt követően indulhat meg ellene a hivatalos nyomozati eljárás."

Hogyne basszus... A jegyzőkönyből meg ez maradhatott ki: A kerékpáros emellett tagadta azt is, hogy valaha bicikli vagy injekciós tű közelébe ment volna, sőt a rendőrség kérdéseire válaszolván határozottan cáfolta, hogy az ég kék színű lenne... Szerinte rikítózöld színű szokott lenni...

• A másik nyilatkozatott az Eurosporton hallottam a verseny összefoglalójában! George Hincapie mélységes fájdalommal adta az őt kérdező riporter tudtára, hogy mennyire megdöbbentette, hogy valaki megint lebukott, mikor már azt hitte, hogy a teljes mezőny tiszta! Majd gyorsan hozzátette, h azért mindig lesznek próbálkozók, és minden csapatnak létre kellene hozni a saját kis ellenőrző csoportját, módszerét!

Ezen inkább csak nevetnék! George... Nem szakad le a bőr a képedről? azt most hagyjuk, hogy a világ legfejlettebb doppinglaborjából származol valószínűleg te magad is, és hogy mit csináltatok Lance-szel azok alatt az évek alatt! Saját ellenőrzés? Minek... Tudjátok ebben a dopping hercehurcában a legjobban a csapatokat és annak vezetőit utálom! Általában mindenki mélységesen felháborodik, hogy ők nem is, és azonnal kizárják a versenyzőt a keretből... Persze basszus van olyan balek aki ezt elhiszi??? Legalább vállalnátok gerincesen...

A történetnek nem itt lesz vége! A tesztelők most nagy halat fogtak! Mr. "nagypofájú" Ricco (aki az idei Giro szájhőse, és összetett másodikja)  esélyesnek számított! Lehet úgy gondolta a Giro-n nyújtott teljesítménye kevés lesz itt ezért benyelt még egy kis Epo-t... Csak azt felejtette el, hogy az a vizeletmintával együtt távozik... PECH

Kettőből kettő!!!!

Lássatok csodát!

Nem csak túlfűtött optimisták azok, akik hittek az utóbbi időben abban, hogy valami elindult a magyar korosztályos válogatott körül az utóbbi időben... Többen már reméltük/reméltük, hogy ez az U-19es gárda képes lehet megváltani Európát! Vagy legalább egy kis fényt gyújtani a magyar futball mocsarában!

Be kell valljam én sem hittem a fiúkban előzetesen ennyire... Úgy gondoltam, jó lesz nekünk a két meccsen három pont is. De ma egyszerűen éreztem, hogy "csodát" várhatunk ezektől a srácoktól!

És újra bebizonyították, hogy képesek arra, amire az utóbbi jó 20 évben elődjeik csak elvétve voltak...

TÉTMECCSEKEN NYERNEK!!!

Ezek a srácok minden dícséretet megérdemelnek! Utálok bárkit kiemelni, de Gulácsi, Németh vagy épp Koman már most sztárok a korosztályukban. És mindezt az sem fogja elrontani, hogy én magam is tudom vannak ilyen idős srácok, akik már nagy nyugati klubok első csapataiban játszanak meghatározó szerepet!

Ezek a srácok reményt adnak nekünk még bizakodó szurkolóknak! De nem a megszokott légből kapott csalfa reményt, amit már számtalanszor éreztünk a nagyok esetében is egy-egy barátságos bravúr után! Ezek a fiúk már sokadszorra bizonyítanak, tétmeccsen!!!

Ezek után siránkozzanak azok, akik attól félnek kiárúsítjuk értékeinket, mert már fiatalon külföldre zavarjuk őket... Ez a csapat a legjobb példa arra, hogy bármilyen fájó is ezt kimondani, de a tehetségeseket el kell engedni ebből a mocsárból! SŐT egyenesen ki kell őket "zavarni", mert ott megtanulják milyen IGAZI PROFINAK lenni!

Eddig mindenki szerényen nyilatkozott... Cél a csoport 3. helye és a VB volt... Én azt mondom irány Európa csúcsa! Ha el is buknak becsülettel teszik majd... Mert már most többet értek el, mint az elmúlt 20 évben bármelyik másik gárda!!!

Inkább nem írnék semmit...

"A francia lap internetes oldalán megjelent hírek szerint Riccardo Ricco vizeletmintájában az ún. harmadik generációs EPO-szerek nyomait mutatták ki."

Gratula B+!!!

Alapvetően a blogom nem így indult... A szerelemről szerettem volna írni, és arról milyen azt érezni, hogy elveszítheted!

Tegnap óta úgy érzem szépen lassan elveszítem a másik nagy szerelmem: a sportot is! Azok akik ismernek tudják, hogy imádom, gyakorlatilag bármiről is legyen szó...  Igen ám, de az utóbbi időben egyre több pofont kapok erről a területről is. A sportot egyre inkább áthatja az üzlet, a dopping, a mindennapi acsarkodás...  A  kemény, fair küzdelem helyett!

HIHETETLEN... Ilyen egyszerűen nincs. Az ember szavakat nem talál!

Tegnap még a sportsikerekről áradoztam ma meg egy másik hír szorítja össze a szívem....

"Elhunyt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus. A sportoló ötödik olimpiai részvételére készült, Atlantában Horváth Csabával kenu kettesben, Sydney-ben egyesben nyert 500 méteren, tizenháromszoros világbajnok volt. Augusztusban Pekingben 1000 és 500 méteren indult volna Kozmann Györggyel kenu kettesben. Információink szerint Kolonics György edzés közben hunyt el a csepeli vízitelepen, halálát szívelégtelenség okozhatta."

Nyugodj békében Gyuri, hiányozni fogsz a "földi" csapatból!

Mégse illik egy posztba két ilyen különböző téma...

Szóval csak címszavakban:

- Grat a vizilabdázó fiúknak és lányoknak a két bronzéremhez! Én tudok örülni mindkettőnek különösen egy olyan EB-n aminek hellyel közel 0 a tétje (az olimpiai felkészülés során...). Mindkét csapatot a döntőbe várom Pekingben, és remélem végre megütjük a szerb kutyákat :) Az lenne csak az igazi bosszú...

- A magyar U19-es válogatott ma megkezdte szereplését az EB-n! Az első meccsen a csoport papíron leggyengébb ellenfelét a bolgár csapatot letudtuk! Ezzel már szinte biztos az U20-as VB részvétel, de azért jó lenne meglepetést okozni és mondjuk elhappolni egy érmet a nagyok elől! Gyerünk Srácok, rajtatok az ország szeme (persze akkor nem ha a szemét sporttv-k nem tudnak megállapodni, h a közvetítési jogokat esetleg át is lehetne venni...). Mindegy a következő két meccs már az Eurosporton is látható lesz...

- Megy a Tour de France! Imádom Franciaországot, és Armstrong idejében imádtam a Tour-t is! Azóta jöttek a doppingbotrányok és egyetem helyett a munka... Ennek vége, h ebben az évben még egyetlen percet sem láttam a közvetítésből (pedig ma volt az egyik király etap) Nah meg egyvalami biztos nem változott: Sipi és a kis Knézy...

Nah mindegy sportra fel ez az idei év úgyis arról fog szólni... És hol van még az olimpia

Tudjátok miközben az előző exes posztom írtam eszembe jutott én mennyire nem érzem még érettnek egy házasságra! Úgy gondolom az emberek többsége 25 éves korára még nem tudja/tudhatja kivel szeretné leélni az életét! Persze vannak üdítő kivételek, akik úgy érzik egyből meg is találták a nagy őt, de valljuk be ez azért ritka! Vagy ha tényleg ő is a nagy ő elég nehéz lehet igazán értékelni, ha csak őt (esetleg 1-2 másik embert) ismertünk meg ilyen szempontból!

Remélem nem értitek majd félre, kívánom mindenkinek, aki megtalálta a párját, hogy legyen vele boldog, de nézzünk néhány ijesztő adatot! Sértődések nélkül!

Ha jól számolok majdnem percre pontosan kerek 370 nap telt el azóta, hogy először találkoztunk! Soha nem gondoltam volna, hogy azon a meleg napon a lépcsőn egy pohár vízért felrohanva ilyen az életemet felforgató találkozásban és látványban lesz részem!

Aznap még csak abban voltam biztos, hogy találkoztam egy kivételes emberrel... Később rájöttem, hogy az első megérzésem megint nem csalt, sőt... Sokkal több rejtőzik benned, mint azt először láttam! Hosszú hónapok teltek el, és észre se vettem, de szépen lassan fontos lettél nekem!

Aztán elválltunk, és mindketten rájöttünk arra, hogy megint csak alábecsültük magunkat és az érzéseinket a másik iránt! A következő időszak már lassan történelem!

Rengeteg gyönyörű élménnyel, néhány bukkanóval és keserűséggel! Fantasztikus volt az elmúlt időszak! Hála neked sokkal jobb ember lettem. Úgy változtattuk meg egymást, hogy nem is akartunk, de észre sem vettük! És amikor felismertük mindezt akkor is csak hatalmas öröm töltött el mert jobbá lettünk...

Remélem ez a folyamat is folytatódik és még sokszor 370 nap áll majd előttünk EGYÜTT!

Köszönök mindent kis Süsü...

Elméletileg ez lesz az utolsó ilyen című bejegyzés, de soha nem tudni mit hoz a sors!

Egy biztos ez lesz a legjobb hangulatú: egy nagyon kedves gyerekkori barát, fogalmazzunk így az első komolyabb szerelem is bejelentette még idén megházasodik!

Úgy látszik elértem azt a kort, amikor egyre több ismerősöm megy férjhez (25 évesen...), de be kell valljam én ezt még korainak érzem...! Sajnos ezen házasságok között van olyan, amelyikről már most tudom, hogy csak a válási statisztikákat növeli majd, SŐT van olyan ismerősöm is, aki csendben összeházasodott februárban, most pedig sokkal hangosabban válnak... Közben vettek Pesten hitelre egy lakást, berendezték azt, hogy most több mint 3-4 milliót bukva adják el (merthogy fenntartani egyedül lehetetlen...)!

Vagy megint csak a sors szórakozik velem... Mostanában szokása, hogy a fene egye meg :)

De térjünk vissza az eredeti témára: ennek a házasságnak örülök, megérdemli a hölgy, hogy boldog legyen, és őket ismerve szép családjuk is lesz... Sok sikert és boldogságot! Ígérem ha tehetem én magam is ott leszek, mert ezt örümmel tudnám végignézni, nem úgy mint egy másik esküvőt...

Ime a második rész!

Egy régi "árnyék" jelent meg újra az életemben... Persze nem szemből, ahogy azt elvárnám (bár tőle ezt soha nem lehetett, csak én tartanám korrektnek), hanem csak hátulról kezdte!

Nemrég kaptam egy üzenetet amiről tudtam nekem szól... Gyakorlatilag kifejtette, hogy megbánta amit tett, azt hogy elment világot látni! Előtte úgy összevesztünk, mert én merészeltem elmenni országot látni. Kaptam hideget, meleget... Közben ő már sokkal nagyobb utazását tervezte... Mind1 a szokásos "korrektség".

Őszinte leszek: örülök, hogy sikerült végre lezárnom életemnek azt a részét, ezt a hosszan, hülyén elnyújtott kapcsolatot!

Nem mondom, hogy megbántam, csak azt, hogy épp ideje, hogy vége legyen...

Mostanában egyre többet beszélgetek az előző kedvesemmel! Nem volt épp szép történet a vége, nem tett jót a távolság, meg az, hogy úgy gondolta nem ő az egyetlen a szívemben...

Igen jól látjátok, ma még ma van, de úgy gondoltam ez megérdemel egy külön posztot!

Már hónapokkal ezelőtt feltűnt nekem a hihetetlenül édes kis robot kalandjai! A Pixar név hallatán és a trailer-eket nézve sejteni lehetett, hogy nagy durranás lesz!

És tudjátok mit? Szerintem ISTENI! Rég szórakoztam ilyen jót! Igen nem a hagyományos Pixar mese sokkal romantikusabb, de a megszokott viccesség mellett! Könnyed kikapcsolódás, angolul fantasztikus "hangokkal" hatalmas sztori, egyszóval tökéletes...

Ajánlom mindenkinek aki szórakozni akar, aki szerelmes, akiben ott van még egy kisgyerek, vagy akinek gyermeke van, annak aki szereti a robotos filmeket, különösen a Rövidzárlatot...

Igen a kis robotunk is hasonlít Johnyra meg a történet is egy kicsit! De ki bánja mikor zseniális!

Remélem egyszer lesz szerencsém a nagy Ővel is megnézni, úgy hogy előtte ő még nem leste meg... Igazán csodálatos közös élmény! A tovább után néhány meglepetés :)...

Tudjátok rájöttem nem is olyan vacak az élet! Elegem avan a sok nyavajgásból az utóbbi időben talán túlságosan is megváltoztam :(

De ennek ma vége lett! Elhatároztam egy kicsit távolabbról nézem a saját életem és a magánéletem is "lezárom" egy kicsit... Nah nem papnak állok, csak várok egy kicsit! Türelmes hülyének tartanak, de úgy vagyok vele hogy megéri! Nagyon biztos vagyok a dolgomban, a vágyaimban, abban, hogy ismerem azt a pár embert aki befolyásolja az életem és hiszem, hogy nem képesek megváltozni...

Akkor viszont én nem veszíthetek! Persze lehet a vége egy csúnya pofon... Nembaj akkor majd azt heverem ki! A nyeremény még mindig nagyobb!

Így a jövőben inkább a mindennapokról fogok írni:)

Mi volt ma? Felhőtlen jókedv, cukkolódás, hosszú beszélgetés egy kedves baráttal (aki mellesleg lány) és együtt ötletelés hogyan mászhatnánk ki ugyanabból a "lecsóból"... Nagy titkok elárulása, őszinte beszélgetések, meglepetésnek hitt régi hírek, meg egy beszélgetés, amin érződött, hogy a nagy testvér figyel! Illetve ha nem is figyelt, de úgy "készült", hogy akár figyelhessen is!

Nembaj! Vicces volt, és ha ez kell...