Mostanában egyre többet beszélgetek az előző kedvesemmel! Nem volt épp szép történet a vége, nem tett jót a távolság, meg az, hogy úgy gondolta nem ő az egyetlen a szívemben...

Utólag be kell valljam nem tévedett sokat! Bár volt egy elég hosszú olyan időszak amikor úgy gondoltam ez végre valami komoly lehet, talán találtam valakit aki egyrészt elfelejtetheti az eddigi nagy pofonokat másrészt elfelejtetheti Ő-t. Őszintén mondom ez így is volt, de ahogy egyre telt az idő úgy beszélgettem egyre többet a másik lánnyal is... Csak barátkoztunk, de ezt nem értette meg a hölgy... Jöttek a féltékenykedések, a fenyegetőzések, majd a hülye ígéretek! Aztán egy idő után valami eltört egy kicsit... Egyre többet veszekedtünk, egyre kevésbé volt fontos, hogy a másik mellett legyünk! Persze valahol természetes, hogy a féltékenység önbeteljesítő lett, és a végére a másik lány már fontosabb lett. A legvége ráadásul kicsit csúnyára is sikerült, ami inkább dühített, mint elkeserített! Újra a fejemhez vágtak mindent, és azt, hogy mindez csak az én hibám volt!

Utólag azt mondom volt amit elb@sztam és máshogy tennék, de ezek csak apróságok! És a végkifejleten nem változtatna!

Nah ez a "kapcsolat" folytatódik most sok hónapos szándékos kóma után! Cukkoljuk egymást mint régen, őszintén beszélünk hülyeségekről, hülyének tart néha, mint anno...

De minden más lett! Ez már soha nem lesz igazi szerelem vagy kapcsolat! De egyre kevésbé hiszek abban, hogy egy kellemes kikapcsolódás, közeli barát, néha egy-egy közös mozi, nem hogy akár egy kicsit több is lehetne... Semmiképp nem szerelem és nem komoly érzések! Még akkor sem, ha a másik, az IGAZI végképp itthagy!

Soha nem szerettem a "ló nincs..." megoldásokat, így ezt sem tenném meg! Már csak azért sem, mert ő ennél többet érdemel, és ennél azért fontosabb nekem, hogy őszinte legyek vele!

Persze lehet, hogy már rég eltemette ő is a többlet érzéseket, de nem is kaparnám le ezekről a földet, csak hogy újabb sebeket tépjünk a másikon!

Az érzelmektől mentes kellemes szórakozást meg nem igazán tudom elképzelni! Nem is tudtam, csak nagyon ritkán... De azoknak általában mindig oka volt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.