Tudjátok miközben az előző exes posztom írtam eszembe jutott én mennyire nem érzem még érettnek egy házasságra! Úgy gondolom az emberek többsége 25 éves korára még nem tudja/tudhatja kivel szeretné leélni az életét! Persze vannak üdítő kivételek, akik úgy érzik egyből meg is találták a nagy őt, de valljuk be ez azért ritka! Vagy ha tényleg ő is a nagy ő elég nehéz lehet igazán értékelni, ha csak őt (esetleg 1-2 másik embert) ismertünk meg ilyen szempontból!

Remélem nem értitek majd félre, kívánom mindenkinek, aki megtalálta a párját, hogy legyen vele boldog, de nézzünk néhány ijesztő adatot! Sértődések nélkül!

Magyarországon ma azt mondják a házasságok fele válással végződik! Maga az adat egy kicsit csalóka, hiszen a statisztika csak azt mutatja meg, hogy az utóbbi években évente fele annyi válás volt, mint esküvő! De még egy fontos adat, mely talán a legjobban kifejezi mindazt amire gondolok! Arányaiban a legtöbb válás ma már a házaspárok huszas éveiben (azaz 20-29 éves koruk között) történik... Tudom mi már valahol egy másik generáció vagyunk... Van aki úgy gondolja próbáljuk ki mi lesz, ha mást nem majd elválok... De vannak még mindig sokan, akik egy egyszeri és megismételhetetlen emlékként képzelik el saját esküvőjüket és meg sem fordul a fejükben, hogy válás lesz a vége... Persze ki gondolna erre, mikor szerelemtől fűtve hozzámegy a másikhoz! Sajnos általában ők roppannak bele egy-egy válásba!

Tudjátok észrevettem a környezetemben még egy érdekes dolgot! Azok az ismerőseim nősültek meg természetesen első körben, akiket úgynevezett higgadt, "jófiúnak" (és persze lányoknak) tartanak az emberek... Valahol ha belegondolok teljesen logikus... Azt viszont már sokkal kevésbé értem, hogy mindezt miért úgy teszik nagyrészt, hogy még alig ismerik a másikat, vagy még soha életükben nem laktak együtt...

Nem tudom, lehet csak én vagyok olyan hülye, de én senkihez nem mennék hozzá, akivel előtte nem éltem együtt egy teljes évig! Talán ez a legjobb "túlélő túra". Ha még az első egy év minden apró (és nagyobb) problémája, valamint öröme után is hozzá akarsz menni, akkor rajta! Valószínűleg egy jópár évig akkor már boldog leszel! De fejest ugrani az ismeretlenbe vállalva az esküvő, és egy új közös élet minden költségét elég meredek!

Mielőtt valaki személyre szabott célzásként értékelné :P... Pont ezt láttam most a korábban már említett ismerőseimnél! Nagy szerelem, egy kis távollét, soha több egymással eltöltött idő egyhuzamban, mint egy hét, fejes az esküvőbe februárban (-1,5 Millió) és egy közös lakáshitelbe Pesten (- "nagyonsok" millió). Most meg kerek fél év után a válás (megint -1 Millió környéke). Bárhogy is számolom ez minden szörnyűsége mellett nem csak szomorú, de elég költséges pofon is volt az élettől (3-4 millió tuti bukó!)...

Sajnálom Dávid... Remélem minél kevesebben követnek majd... :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.