Akkor csak forgolódsz a régi ágyadban, a régi szobádban, a régi neszeket hallgatva...

És közben arra gondol az ember, hogy mi lehet a baj? Miért nem vagyok mostanában álmos? Miért nem tudok aludni? Miért nem gondolok senkire és semmire, de mégis üresen szenvedve...

Miért van a szeretet ünnepének környékén honvágyam? Miért sírom vissza a régi időket? Miért jut eszembe, hogy mi lett volna ha...

És miért nem valaki kapcsán jut ez elsősorban eszembe...

Milyen lenne, végre együtt lenni azzal akit szeretek, és aki viszont szeret...

Vajon mellette se tudnék aludni, és csak finoman a buksiját simogatva azt figyelném milyen édesen szuszog miközben alszik? Vagy mellette én is megnyugodnék, hogy ne költsem fel! Vagy csak szerencsétlent őrületbe kergetném...

Jut eszembe... Manapság valaki engem olvasgat a szokásos embereken kívül... Hát bárki is légy isten hozott, de ha rámhallgatsz inkább jobb dolgot keresel magadnak, még akkor is, ha ismersz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.