Hol is kezdjem? Annyi minden kavarog a fejemben... És annyi minden a szívemben...

Egyszerre szeretnék leírni mindent, és mégis egy sort sem írni! Megosztani a világgal, amit talán le sem tudok írni olyan csodálatos volt! Életem eddigi egyik legszebb napja! Gyönyörű, felejthetetlen, szavakba önthetetlen.

Talán megteszi helyettem az a szám, amire ma reggel teljesen véletlenül akadtam rá egy Rock válogatás CD-n. És akkor még nem is tudtam, hogy hajnali negyed kettőkor összebújva veled a hidegben hallgatom majd!

"A hundred days had made me older since the last time that I saw your pretty face
A thousand lights had made me colder and I dont think I can look at this the same
But all the miles had separate
They disappeared now when Im dreaming of your face

I'm here without you baby but your still on my lonely mind
I think about you baby and I dream about you all the time
I'm here without you baby but your still with me in my dreams
And tonight its only you and me

The miles just keep rolling as the people either way to say hello
I hear this life is overrated but I hope it gets better as we go

I'm here without you baby but your still on my lonely mind
I think about you baby and I dream about you all the time
I'm here without you baby but your still with me in my dreams
And tonight girl its only you and me

Everything I know, and anywhere I go
It gets hard but it wont take away my love
And when the last one falls, when its all said and done
It get hard but it wont take away my love

I'm here without you baby but your still on my lonely mind
I think about you baby and I dream about you all the time
I'm here without you baby but your still with me in my dreams
And tonight girl its only you and me

I'm here without you baby but your still on my lonely mind
I think about you baby and I dream about you all the time
I'm here without you baby but your still with me in my dreams
But tonight girl its only you and me"

(Ha már itt járok kérnék valamit angolul intenzíven tanuló olvasómtól! Kérlek fordítsd le nekem Kicsim a szöveget! Ha szeretnéd a végén a szokásoknak megfelelően én is leírom a saját verzióm!)

Ma éjszaka teljesen megrészegültem. Megrészegített a SZERELEM és teljesen beleszédültem! Nem látok magam előtt csak egyetlen arcot! És az ujjaim bizseregnek simogatásának emlékétől! Nem érzek más illatot, csak a tiéd!

Mint látjátok, lehet ez lesz a legkuszább és legérthetetlenebb poszt, amit tőlem olvashattok... Mégis úgy érzem ezt le kell most írnom! Legalább az én kis világom, és ez a néhány kivételes ember tudjon róla, hogy szerelmes vagyok...

Teljesen elvesztem! Elvesztem szemeid csillogásában, csodálatos illatodban, az érintésedben, álmos hangodban... Reménytelenül elvesztem!

Köszönöm NEKED a mai napot!!! Ez így egész egyszerűen TÖKÉLETES volt... Tegnap mikor az SMS-ed olvastam hihetetlen rossz érzés fogott el, de ez hálistennek fölösleges pánik volt...

Ma végre megmutathattam neked az igazi otthonom! Tudom láttad már és lehet a kupi miatt csalódtál is egy kicsit, de ez így az én otthonom... Igen, az invitálás valahol számító volt és aljas... A látogatás mégis minden álmom felülmúlta! Egy kicsit lökött "ajándék" (ami így utólag belegondolva elég idétlen volt) után megállt a világ és fordítva kezdett el forogni... Finoman játszottunk a másikkal, és a másik karjaiban pillanatok alatt feloldódtunk. Rájöttem arra, hogy imádom ezt az ingem! Olyan neked, mintha egy bika előtt lengetném a vörös posztót...

Tudod a határok eltűntek, annak ellenére, hogy egy igazán markáns vonal mégis maradt... De pontosan tudtuk meddig szabad elmenni! Bár tény, hogy nem egyszerű ezt a közeledben így meghúzni... Az a kicsi vonal mindig alrébb tolódik. A húrt mindig a lehető legtovább húzzuk, de soha nem pattintjuk el!

Azt hiszem a helyzet és a szemed magáért beszélt (ennek ellenére megint rengeteg kérdésem lenne... Ráadásul egy-két másik poszt is eszembe jutott)! Ezen a hűvös napon hirtelen trópusi hőséget éreztem (lehet ezért is vedlettem :P?)... Csak az a fránya idő! Ahelyett, hogy teljesen megállt volna megint csak rohant és rohant szakadatlanul!

Mindezt betetőzte a délután és az este! A meccs, és az hogy hallottam a hangod közben (már amikor...)! Remélem elültette a kis magot a buksidban és eljön az idő, amikor majd ezt is közösen "élvezzük". Aztán olyan történt velem, amit én magam sem hittem. Még ezt is sikerült fokozni!

Én kis remegő libám! Édes voltál, ahogy próbáltad a fáradságra is rákenni azt, hogy reszketsz! Ebben a nagy hidegben! Köszönöm azokat a rövid perceket! Köszönöm, hogy minden külső körülmény ellenére ott voltál! Ráébredtem még inkább szeretném majd behajtani azt a táncot (nem a mostani nem volt az... majd elmesélem miért nem). És hihetetlen volt azt látni, hogy a végén már nem reszketsz :) Lehet neked fel sem tűnt, de hihetetlen érzés volt! Akár csak az, hogy egy pillanatra még visszaléptél, a fülembe súgva egyik "kedvenc költői kérdésed"... Jellemző, hogy milyen szétszórt tudok én is lenni ilyenkor teljesen elfelejtettem megemlíteni az öcsi kritikáját! Bocsánat, hogy ilyen kurtán furcsán felhívtalak miatta, de kicsit túlpörögtem és mindenképp el akartam mesélni neked!

Hálás vagyok ezért a mai napért, ezekért az emlékekért, ezért az érzésért, MINDENért...

Hálát adok a sorsnak is, hogy azon a bizonyos napon elém sodort... És remélem... ... ... ... ... ... ... ... ... ...

KÖSZÖNÖM!!!

Zárásként szóljon újra a 3 doors open...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.