Tudjátok érdekes volt ez a hetem! Minden elemében csodálatos felismerésekkel teli, bár szerettem volna egy kicsit máshogy eltölteni a pénteket! Szerettem volna, ha egy kicsit több időm van arra az emberre aki igazán fontos nekem! Tudom úgy gondolod Prücsök, h "túlhisztizted" az egészet és igyekeztél megnyugtatni, h nincs olyan nagy baj! És tudom, h részedről talán tényleg nem is volt, csak nagyon jól esett volna, ha valaki megszeretget!

Tudod mi volt a "baj"?! Hogy én ott akartam lenni melletted! Megölelni, hosszan, szenvedélyesen, aztán lágyan megcsókolni, majd újra magamhoz ölelni... Végül, ha úgy adódik aludni egyet egymás karjaiban... A fél életem odaadtam volna azért a péntekért!

Most hosszan ecsetelhetném miért jó ez a nagy távolság, és miért utálom... Hát most az utálom kapott egy hatalmas nagy strigulát (már megint)!

De volt mégvalami ami a héten megragadt a fejemben! Már akkor is beleborzongtam egy kicsit, de most, hogy újra rágondoltam a kedves közös ismerősünkkel folytatott beszélgetés közben, rá kellett, hogy jöjjek zavarba hoztál vele... Életemben először igazán komolyan!

Kitalálod melyik volt az a gondolat??? (annyit segítek, h szerdán volt)! Ha nem megy akkor válasz itt, reggel :)...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.