Nemrég megkaptam az élettől azt a pofont, amit nem vártam volna...

Lehet nem is szánták pofonnak, de számomra most az volt, ráadásul a lehető legkegyetlenebb fajtából!

Ismeritek azt az érzést, mikor van egy fantasztikus ötletetek, mely ugyan még titok, de ti szeretnétek finoman kideríteni, hogy mennyibe kerülne megvalósítani? Nem akartok még semmit elkiabálni, de egy baráttól (aki nem is olyan rég, még sokkal több volt, de a véleménye még most is fontos) finoman utána érdeklődtök, hogy mégis mit tanácsolna...

Aztán a vége egy hatalmas pofára esés, nem is tudom miért... Talán mert nem hisznek neked és az egészet egy fedő sztorinak érzi a másik, mellyel a közelében akarsz maradni???

Nemtudom, de úgy érzem, ma nem hittek nekem, és az egész mögött trükköt sejtve nem vették komolyan, hogy ez nekem tényleg fontos...

Tudod mit prücsök? Életemben először azt éreztem szemét vagy velem... Nem hiszel nekem és ezért nem fontos az, hogy segíts nekem... Lehet mindezt azért, mert hátsó szándékot éreztél mögötte... Lehet én értelmeztem félre, de ne tudd meg milyen szar azt érezni, hogy már nem csak kedvesként, de barátként és ügyfélként sem vagyok fontos, hogy nem bízol bennem...

Ismerhetnél annyira, hogy ha veled akarok beszélgetni akkor eléd állok, hogy szia van egy kis időd mert hiányzol... És nem indokokat keresek! Nem rejtem munka alá, hogy ha beszélgetni akarok, mert még mindig szeretlek...

Hmmm???

Tudjátok ma finoman a fejemhez vágtak fél mondatot... Ezzel nem is lett volna baj, ha nem az teszi, aki tette, és nem úgy ahogy tette... A lényege az volt, hogy én nem értem meg ő mit akar a cselekedeteivel elérni!

Mondta nekem mindezt az az ember, akit a világon talán a legjobban ismerek! Érzem minden apró rezdülését, a gondolatait, azt hogy mi van vele! Észre sem vette de teljesen megnyílt előttem, és most talán nagyképűség nélkül állíthatom: én ismerem a legjobban! Őt, az érzéseit, azt hogy milyen közdelmet vív/vívott...

És ezek után megkapom ezt a fél mondatot, ráadásul kicsit sértődött felhanggal... Persze sikerült 5 perc alatt bebizonyítanom, hogy nincs igaza az illetőnek, de ez ma akkor is hihetetlenül szarul esett!

Ha feltételek nélkül megbízol valakiben, akinek ráadásul a legapróbb titkaidat is elárulod, akkor valahol abban is bíznod kell, hogy pontosan tudja mi játszódik le benned... Mert lehet, hogy ez gonosz, vacak érzés, de ő tudja... És nem feltétlenül azok, akik mindennap látnak, ott vannak melletted, de................

Itt jobb befejezni, mert csak bunkó dolgok jutnak eszembe, azt meg nem éri meg a másik fejéhez vágni...

Tudjátok az elmúlt néhány nap hellyel közel katasztrófa volt :)...

Kis túlzással meghalni sem volt időm... rengeteg meló, egy költözés, nah meg valahogy együtt kellett élnem azzal a tudattal, hogy a kis süsü épp 3 óriási lépést tett hátra az elmúlt két hétben!

Sok egy kicsit nekem ez a nagy melegben... Különösen az utolsó volt sokkoló!

Nah nem azért mert váratlan volt, elvégre ezt már az év elején is tudtam, hogy így lesz... Nem is az, hogy ez így történt, mert ez is várható volt... Le mertem volna bármiben fogadni... Pihent és kikapcsolódott 2 hetet élvezte a mézesheteket én meg szépen lassan elfelejtődtem! Jött újra az a csodás rózsaszín köd, ami hajlamos mindent megszépíteni... Legalábbis ideig-óráig...

Furcsa lesz egy ilyen blogon egy ilyen kicsit megkésett EB értékelés, de elvégre én is férfiből vagyok, így csak nem hagyhatom ki az európai futball ünnepének értékelését... (komoly szakmai elemzésre ne számíts, megtették azt már helyettem egy páran, félkomolyan például egyik kedves ismerősöm is : nincseletem.blog.hu.)

De hogy a végéről kezdjem: Viva España!!! Végre, megérdemelték! De hogy megemlítsek néhány számomra fontos leg-et az EB-ről:

- A legjobb meccs: számomra a döntő volt, különösen az utolsó tíz perc könnyed labdázgatása tetszett.

- A legunalmasabb meccs: a Horvát-török, amit a srácokkal egy kocsmában néztünk, és a hosszabbítás első félidejében elindultunk haza... (a két gólra meg a tizenegyespárbajra pont be is estem)

- A legemlékezetesebb meccs: a holland-francia rangadó volt amiből egy pillanatot sem láttam. (a pályán 4-1 lett az eredmény a számomra fontosabb különmeccs viszont 2-2)...

- A legnagyobb csalódás a francia válogatott volt (megint), még a legnagyobb "elégtételt" a görögök szereplése okozta... (hogy lehettek 4 éve bajnokok??? - akkor sem értettem)

 

Végezetül a legszimpatikusabb csapat? Jó kérdés, mert elsőre 2 válogatott ugrott be egyből, mely kiemelkedett számomra: a holland és a spanyol! De be kell valljam az oroszok és a mákos törökök is megérdemlik a dícséretet...

Tudjátok tegnap rájöttem arra, néha milyen önző tud lenni az ember! Milyen egyszerűen el tudja felejteni azt, hogy saját magán kívül másoknak is lehetnek problémái! Különösen igaz ez akkor, ha ő maga is démonokkal  küzd, és egy olyan ismerősének lenne szüksége segítségre, akit eddig kősziklának hitt!

Nah persze a kősziklákat is kikezdi a szél, a víz vagy a meleg! És ők kevésbé hajlamosak elfogadni a segítséget!

De ha figyelsz ők is elárulják magukat... Különösen, ha nyitott szemmel jársz, nem csak a saját nyomoroddal foglalkozol! Én mondom nektek! Jól nézzetek szét a környezetetekben, mert néha pont azoknak van a legnagyobb szüksége segítségre, akiktől épp ti is tanácsot kértek!

 

Én sem fogom hagyni, hogy a saját küzdelmem teljesen elterelje a figyelmem...

Miért van az, hogy ha valakit/valamit ki akarsz verni a fejedből, akkor általában elédsodor valamit az élet amiről az jut eszedbe?

Csak a "nagyok" szórakoznak odafent és élvezik, ha szemvedsz? Netán így akarnak figyelmeztetni arra, hogy bármi történjen el ne felejtsd, mert meg lesz a jutalma! Vagy mindez csak a puszta véletlen műve, én meg lassan skizofrén vagyok és hétköznapi dolgokba valami extrát képzelek bele...

Mindenesetre egy tény! Cseppet nem könnyíti meg az ember helyzetét a saját élete!

Kicsit De ja vu-s a cím...

Mostmár nem csak a számokkal van bajom, hanem a saját gondolataimmal is! Ötleteket kérnék hogy lehetne igazán jól elterelni az ember figyelmét arról, amire véletlenül se lenne szabad gondolnia!!!  A szokásos dolgok (netezés, filmnézés, kocsmázás, alvás...) kilőve egyik se jött be!

Nem akarom, hogy csak egyetlen dolog járjon az eszemben, mert akkor záros határidőn belül begolyózok...

 

Közel 8 év, kerek 8 hónap, és pontosan 1 nap!

Ez a három szám ma elgyötri a szívem! Három szám, mely pillanatok alatt leírja a történetem, és szerencsétlenségem!

Ma 8 hónapja szerelmet vallottam valakinek, akit pillanatok alatt megkedveltem, aki előtt kinyíltam, aki megváltoztatott... És aki akkor már jó 7 éve volt együtt a párjával... Azóta eltelt 8 csodálatos holnap és kisebb szünetek, hullámvölgyek ellenére mégiscsak megismertük és megszerettük egymást! Aztán egy hónappal korábban, mint az lenni szokott mindennek megszületett a gyümölcse...! Persze ez most nem Happy End lett (ismerve az életemet meglepő is lett volna). Érzések ide, érzelmek oda, elvesztettem... Csak remélni merem, hogy ideiglenesen, de megint minden előlről kezdődhet majd maximum... És a tiszta lapnak már semmi esélye :(

Kicsit furcsa egy ilyen blogon fociról olvasni, de ennek is meg van az aktualitása!

Most zajlik ugyanis az EB és ma újra bebizonyosodott az, hogy egy csoportkörben villogó csapat könnyen kieshet a "hirtelen halál szakaszában".

A mai meccs aztán szimbolikus is lehet... Sőt, hiszek abban, hogy véletlenek nincsenek, és mindennek jelentősége van...

A hollandok bebizonyították, hogy nagy küzdők, a meccs vége előtt még ki is egyenlítettek, de aztán mint kiderült hiába volt minden erőfeszítésük, a hosszabbításban csúfos vereséget szenvedtek!!! Pont ma...

Lehet ez égi jel? Azok a bizonyos "hollandok" a való életben is hiába küzdenek és tették ma amit kellett, mégis elbuknak, és más utat kell majd választaniuk???

A meccsen három gólt kaptak, de csak egyet rúgtak... Az "én" hollandjaim ezt mindennél jobban utálnák, ők gólt szerezni imádnak (igen tudom, hogy a focisták is...)

Tudom zagyvaság amit írtam, de egyvalaki érti... És ő talán akkor sem fog megsértődni, ha azt írom, szeretnék még én rengeteg kiélezett vívni AZZAL a bizonyos "holland" csapattal...

Tegnap rájöttem, hogy az ember egyszerre képes a legcsodálatosabb és a legbutább dolgokra a szerelem, vagy annak emléke miatt!

Miért kell feladnia teljesen önmagát bárkinek egy párkapcsolatban? Miért gondolja úgy, hogy igazán fontos dolgokat is képes elengedni, csak mert nem akarja megbántani a másikat? Nah és persze a legfontosabb kérdés: miért gondolja úgy a másik, hogy joga van rákényszeríteni, vagy szimplán csak a bűntudatot és a másik gyengeségét, jóságát kihasználva "rázsarolni" az akaratát!
Teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő az illető, aki behódol! Ennek így nem sok értelme van!
Kis dolgokat, apróságokat érdemes feladni, hogy igazán összecsiszolódjon két ember, de olyanokat, mely rettentő fontos, és mely kétségekkel, rossz érzéssel önti el az egyiküket ott csak magadnak és a kapcsolatotoknak ártasz, ha nyelsz, ahelyett, hogy kiállnál magadért!

Élj az álmaidért, de ne az álmaidban! Legyen fontos számodra a múlt, de ne a legfontosabb!
Legyél bátor, a szerelemért megéri kockáztatni! Mindegy mi volt, ha valami már elmúlt... Mindegy hogy 8 hónapja ismersz valakit vagy 8 éve! Az a fontos, hogy szeresd!!!

Bízz magadban és a másikban, mert a szerelem csodákra képes, és akár oltári hülyeségekre is rávesz!


Ne add fel magad! SOHA

Igen jól látjátok lassan két hónap telt el az első bejegyzésem óta! Három hónap, mely alatt rengeteg gyönyörű és néhány fájdalmas emlékkel lettem tapasztaltabb az igaz szerelemmel kapcsolatban!

Közben rengeteget gondolkoztam a blog mottóján, annak mondandóján, és rájöttem, hogy bármennyire is tisztelem Exupéry-t a Kis Herceg miatt (mely a legszebb könyv, amit valaha olvastam), de most nem tudok vele azonosulni!

Az igazi szerelem az, amikor nem várunk cserébe semmi egyebet, "csak" hogy ugyanúgy szeressenek minket, mint mi szeretjük a másikat!
Az a pár olvasó aki megismer majd egy kicsit hamar rájön arra, hogy igenis hiszek abban, hogy a szerelem a legcsodálatosabb érzés a világon! Nincs annál szebb, mint amikor megtalálod azt az ember, akivel meg szeretnéd valósítani az álmaidat, és ő viszont szeret! Nagyon fontosnak tartom ugyanis a kapcsolatokban ezt a viszonosságot, és azt, hogy a két partner egyenlő fél legyen, közös döntésekkel, közös hibákkal, közös veszekedésekkel, és igen akár kölcsönösen irányítsák egy kicsit, ha a másik úgy igényli!

Nem, sajnos nem beszélek a szerelem "anyanyelvén", bár be kell valljam tervezem egy ideje, hogy megtanulok franciául, és ebben egy csodálatos álom csak megerősített!

Mégiscsak könnyebb megfelelni ezeknek a kihívásoknak, ha az ember szeme előtt egy gyönyörű cél lebeg!