Tudjátok az elmúlt néhány nap hellyel közel katasztrófa volt :)...

Kis túlzással meghalni sem volt időm... rengeteg meló, egy költözés, nah meg valahogy együtt kellett élnem azzal a tudattal, hogy a kis süsü épp 3 óriási lépést tett hátra az elmúlt két hétben!

Sok egy kicsit nekem ez a nagy melegben... Különösen az utolsó volt sokkoló!

Nah nem azért mert váratlan volt, elvégre ezt már az év elején is tudtam, hogy így lesz... Nem is az, hogy ez így történt, mert ez is várható volt... Le mertem volna bármiben fogadni... Pihent és kikapcsolódott 2 hetet élvezte a mézesheteket én meg szépen lassan elfelejtődtem! Jött újra az a csodás rózsaszín köd, ami hajlamos mindent megszépíteni... Legalábbis ideig-óráig...

Persze a kis lökött sajnálta, hogy jól érezte magát, hogy nem hiányoztam, hogy boldog volt... Jah és persze sajnált engem... Pedig ha tudná, hogy ha nem is velem tette mindezt, de örülök neki, hogy végre pihent egy kicsit, és kiszakadt ebből az őt marcangoló helyzetből... Nem jó szenvedni látni azt akit szeretsz... Akkor már inkább ezt...

Én meg lehet hogy gonosz vagyok, de úgy gondolom mikor legyen boldog az ember, ha nem ebben az időszakban? Ha ez nem lett volna felhőtlenül boldog, akkor mit érne az egész? Egy hét után ki lehetett volna dobni mindent a kukába!? Az életem nem ilyen egyszerű, az élete nem olyan sanyarú...

Várható volt, mégis vacak érzés! Ráadásul bennem ott motoszkál még mindig a kisördög! Ez egy pozitív impulzus, nem a problémák megoldása... Ez az életed legszebb időszaka, nem a mindennapok... Itt az odafigyelés a lényeg, nem a saját érdekeid kegyetlen érvényesítése...

Hogy mi lesz mindennek a vége? Nem tudom...

Tény vannak sejtéseim, melyek ráadásul elég gonoszak is. Vagy lehet, hogy csak optimisták! Ismerem ezt a helyzetet jártam már itt. Az út ugyanaz csak a sövény egyre szélesebb és egyenesebb! Az akadályok sorra eltűntek, de még egy hatalmas ugrás van hátra! Vagy ahogy te mondtad drága: lassan sikerül lebontani a Kínai Nagyfalat is...

Talán te is érzed, de elhinni sem mered! Topogsz hátra nagyokat, de előre is lépdelsz... Balgaság lenne most döntést hozni, ha már így alakult... Tudom nem is fogsz! Balgaság a részemről azt hinni, hogy ez olyan könnyű lesz! Előttünk még az út, amin te lehet nem is akarsz még elindulni. De miből is lenne most mindez más? Nem tudom... Csak azt, hogy én már látom a jövőt, legalábbis az álmaimban már elértem amit el akartam! Nem tudom honnan ez a magabiztosság, de valahogy eddig is bejöttek az érzéseim! Te tudod a legjobban soha nem csaltak.

Sajnálom tudom nem erre vágysz... Most legalábbis még nem! Csak boldog akarsz lenni... Lehet gonosz tőlem, hogy azt merem mondani egy fájdalmas felismerés vezet majd el a boldogsághoz... Lehet késő lesz mire rájössz te magad is, és a kis buksid fogod a falba verni! De igaza van annak, aki azt mondja, ami összetartozik az előbb-utóbb egymás mellé is kerül!

Nah ezért merek én még ma is biztos lenni a dolgomban, az érzéseimben, a megérzéseimben... Abban, hogy ismerem az embereket, és sajnos ritkán tévedek... Abban, hogy az emberek csak nagyon lassan változnak. Nah meg abban, hogy van aki nem is akar, inkább másokat változtat meg...

Persze lehet immár csak magamat álltatom, de akkor se sajnáljatok... Arra nem vágyom csak az igaz, csupa nagybetűs, világmegváltó

SZERELEMRE!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.