Nemrég megkaptam az élettől azt a pofont, amit nem vártam volna...

Lehet nem is szánták pofonnak, de számomra most az volt, ráadásul a lehető legkegyetlenebb fajtából!

Ismeritek azt az érzést, mikor van egy fantasztikus ötletetek, mely ugyan még titok, de ti szeretnétek finoman kideríteni, hogy mennyibe kerülne megvalósítani? Nem akartok még semmit elkiabálni, de egy baráttól (aki nem is olyan rég, még sokkal több volt, de a véleménye még most is fontos) finoman utána érdeklődtök, hogy mégis mit tanácsolna...

Aztán a vége egy hatalmas pofára esés, nem is tudom miért... Talán mert nem hisznek neked és az egészet egy fedő sztorinak érzi a másik, mellyel a közelében akarsz maradni???

Nemtudom, de úgy érzem, ma nem hittek nekem, és az egész mögött trükköt sejtve nem vették komolyan, hogy ez nekem tényleg fontos...

Tudod mit prücsök? Életemben először azt éreztem szemét vagy velem... Nem hiszel nekem és ezért nem fontos az, hogy segíts nekem... Lehet mindezt azért, mert hátsó szándékot éreztél mögötte... Lehet én értelmeztem félre, de ne tudd meg milyen szar azt érezni, hogy már nem csak kedvesként, de barátként és ügyfélként sem vagyok fontos, hogy nem bízol bennem...

Ismerhetnél annyira, hogy ha veled akarok beszélgetni akkor eléd állok, hogy szia van egy kis időd mert hiányzol... És nem indokokat keresek! Nem rejtem munka alá, hogy ha beszélgetni akarok, mert még mindig szeretlek...

Hmmm???

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.