2008.06.25. 15:34
???
Miért van az, hogy ha valakit/valamit ki akarsz verni a fejedből, akkor általában elédsodor valamit az élet amiről az jut eszedbe?
Csak a "nagyok" szórakoznak odafent és élvezik, ha szemvedsz? Netán így akarnak figyelmeztetni arra, hogy bármi történjen el ne felejtsd, mert meg lesz a jutalma! Vagy mindez csak a puszta véletlen műve, én meg lassan skizofrén vagyok és hétköznapi dolgokba valami extrát képzelek bele...
Mindenesetre egy tény! Cseppet nem könnyíti meg az ember helyzetét a saját élete!
2 komment
Címkék: gondolatok sors
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Karpima 2008.08.19. 09:24:03
"Tudod, az ember felébred éjjel és levegő után kapkod... Kinyújtja kezét a sötétben, és egy kezet keres. Nem bírja megérteni, hogy a másik nincs többé, nincs a közelben, a szomszéd házban vagy utcában. Hiába megy az utcán, a másik nem jöhet vele szemközt. A telefonnak nincsen semmi értelme, a lapok tele vannak teljesen érdektelen hírekkel, közömbös értesülésekkel... Az ember udvariasan hallgatja az ilyen híreket... de közben nem érez semmit... ebben a kancsi, delejes, mágikus állapotban, a várakozó és nélkülöző szerelmesek lelki állapotában van valami a hipnotizáltak önkívületéből; olyan a pillantásuk is, mint a betegeké, akik ájult-tikkadt pillantással, lassú szempillafelvetéssel, a delejes álomból ébrednek. Ezek nem látnak mást a világból, csak egy arcot, nem hallanak mást, csak egy nevet. De egy napon felébrednek."