Igen, sajnos olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni a körülöttünk lévő világról. Két esetben, ha nagyon boldogok vagy ha nagyon szomorúak vagyunk. Ilyenkor az ember hihetetlenül önzővé, kicsinyessé válik, és nem képes másra, csak önmagára figyelni. Élezi az életet, pörög, vagy épp a saját sebeit nyalogatja, és vagy nagy hévvel meséli a hozzá közel állónak élményeit,vagy ellenkező esetben hozzá rohan hogy valaki végre figyljen rá. Aztán saját egójától vezérelve észre sem veszi hogy az illető csak épp udvariasan mosolyog, megölel, vígasztal, miközben az ő leklét is épp halálra tépi vmi irdataln nagy fájdalom. Nem mondja, nem mutatja, egyrészt mert azt gondolja most neked kell segítenie, másrészt pedig játsza tovább a kőszikla szerepét, mert azt hiszi, ha bárkinek is beszél a saját gondjáról csalódni fognak benne. Igen ám, de a kőszikla sem megrendíthetettlen, bármennyire is azt hiszi hogy az! Erős ugyan, de van hogy egy földrengés őt is ledönti. És mi a saját önzésünk miatt észre sem vesszük, hogy az a kőszikla amin épp fájdamunk után sírunk, nem is köszika többé, nem áll már olyan masszívan a hegy oldalán mint ahogy gondoltuk.
A kősziklának is engednie kell a merevségén, ha kicsit is rogalmasabban áll, nem dönti le szélvihar, mert tudnia kell hogy vannak támaszai is.
Olykor viszont talán épp az a legjobb gyógyír saját fájdalmunkra, ha azt félretéve a hozzánk közelállóra figyelünk. Mert nem is gondolnánk, de lehet épp egy cipőben járunk, csak a méret különbözik. azt gondoljuk saját fájdalmas helyzetünkről, hogy csak nekünk rossz, és hangosan kiáltjuk: "Miért én!", miközben van ott valaki aki önmagában kiabál, senkisem hallja, és épp az bántja ami minket is, és talán épp az ő segítségével, közösen találjuk meg a megoldást!
Lehet kevés türelmünk van ilyenkor, hogy másra figyeljünk, de sosem tudhatjuk, talán épp itt, talán épp így találjuk majd meg a megoldást saját bajunkra.
És egy valamit sosem feljetsünk el! Mindíg van rosszab helyzet attól amiben épp vagyunk! És gondoljunk erre is, mikor idiótán azt gondoljuk ettől rosszabb már nem lehet! Dehogy is nem! És Ilyenkor csak gondolj bele! Gondolj a múltra, voltál már ettől sokkal kilátástalanabb helyzetben anno, arra is azt gonoltad itt a világ vége! Vagy tévedek? És? Túlélted? Itt vagy most? Hátakkor? Vagy csak képzeld el mi az ami ettől is rosszabb lenne?... Látod? A jelenlegi problémád már csak apróságnak tűnik, és közel sem olyan kilátástalan és megoldhatatlan! :)