2008.07.04. 20:50
A nyitott könyv esete...!
Tudjátok ma finoman a fejemhez vágtak fél mondatot... Ezzel nem is lett volna baj, ha nem az teszi, aki tette, és nem úgy ahogy tette... A lényege az volt, hogy én nem értem meg ő mit akar a cselekedeteivel elérni!
Mondta nekem mindezt az az ember, akit a világon talán a legjobban ismerek! Érzem minden apró rezdülését, a gondolatait, azt hogy mi van vele! Észre sem vette de teljesen megnyílt előttem, és most talán nagyképűség nélkül állíthatom: én ismerem a legjobban! Őt, az érzéseit, azt hogy milyen közdelmet vív/vívott...
És ezek után megkapom ezt a fél mondatot, ráadásul kicsit sértődött felhanggal... Persze sikerült 5 perc alatt bebizonyítanom, hogy nincs igaza az illetőnek, de ez ma akkor is hihetetlenül szarul esett!
Ha feltételek nélkül megbízol valakiben, akinek ráadásul a legapróbb titkaidat is elárulod, akkor valahol abban is bíznod kell, hogy pontosan tudja mi játszódik le benned... Mert lehet, hogy ez gonosz, vacak érzés, de ő tudja... És nem feltétlenül azok, akik mindennap látnak, ott vannak melletted, de................
Itt jobb befejezni, mert csak bunkó dolgok jutnak eszembe, azt meg nem éri meg a másik fejéhez vágni...
1 komment
Címkék: titkok ismer nyitott könyv
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Karpima 2008.08.21. 08:43:22
Az odavetett félmonat? Hát....
Talán aki odavetette annak mégjobban fájt!
Mert azt hitte ha igazán ismered, tudom mit miért tesz, pléne hogy pontosan tudod milyen zakkant állapotban van! :(
Sajnálom!
De volt másik félmondat, ami talán mert igaz, épp azért fájt! Leeht hoyg tényleg ilyen vagyok, és még magamnak sem ismerem be....
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal