Tegnap rájöttem, hogy az ember egyszerre képes a legcsodálatosabb és a legbutább dolgokra a szerelem, vagy annak emléke miatt!

Miért kell feladnia teljesen önmagát bárkinek egy párkapcsolatban? Miért gondolja úgy, hogy igazán fontos dolgokat is képes elengedni, csak mert nem akarja megbántani a másikat? Nah és persze a legfontosabb kérdés: miért gondolja úgy a másik, hogy joga van rákényszeríteni, vagy szimplán csak a bűntudatot és a másik gyengeségét, jóságát kihasználva "rázsarolni" az akaratát!
Teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő az illető, aki behódol! Ennek így nem sok értelme van!
Kis dolgokat, apróságokat érdemes feladni, hogy igazán összecsiszolódjon két ember, de olyanokat, mely rettentő fontos, és mely kétségekkel, rossz érzéssel önti el az egyiküket ott csak magadnak és a kapcsolatotoknak ártasz, ha nyelsz, ahelyett, hogy kiállnál magadért!

Élj az álmaidért, de ne az álmaidban! Legyen fontos számodra a múlt, de ne a legfontosabb!
Legyél bátor, a szerelemért megéri kockáztatni! Mindegy mi volt, ha valami már elmúlt... Mindegy hogy 8 hónapja ismersz valakit vagy 8 éve! Az a fontos, hogy szeresd!!!

Bízz magadban és a másikban, mert a szerelem csodákra képes, és akár oltári hülyeségekre is rávesz!


Ne add fel magad! SOHA

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.