Tudjátok ez a tegnapi (amúgy még mai a biológiai órám szerint) egy hosszú nap volt sok rohangálással... És az esküvő még csak ma lesz :D...

Az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy így alakul!

Reggel korán keltem, de úgy érzem megint megérte... Mostanában mindig megéri! A társaság kárpótol azért az apróságért, hogy nem szeretek korán feküdni, de még jobban utálok korán kelni... Szerintem így akarsz "megnevelni" Kicsi :P...

Megint előbújt belőlem egy kicsit az aljas kisdisznó! Néha előfordul, különösen, ha úgy érzem "megengedhetem" magamnak... (kedves olvasó, egy kivételével lehet többet gondoltok bele ezekbe a mondatokba...) Tudjátok nem hiszem, hogy hibáztatni lehetne bárkit, aki "csak" azt teszi amire vágyik, amiről álmodik. Különösen akkor, ha a másik szemében is ugyanezt látja... Igen beszéltünk már erről Prücsök! Azok a csodás szemeid megint lebuktattak.

Tudom utálni fogsz ezért, de nincs ezzel baj. Nem kezdek el arról "papolni", ki miben hibázott, mit tett, vagy nem tett... Ismered jól a véleményem!

Tudod hülyén hangzik, de úgy gondolom, mostmár pontosan látom hármunk közül ki mit rontott el! És sejtem azt is, mi a két út között a különbség... Kár, hogy ezt most nem mondhatom el neked! Nem baj talán egyszer kíváncsi leszel erre és lesz erőd meghallgatni mit gondolok...

Most csak egy valamit mondok zárásként: tegnap azt mondtam sajnálom... És komolyan is gondolom!!! De be kell valljak őszintén valamit! Nem bántam meg, amit tettem! Tegnap kicsit félve, ahogy tetted azt már máskor is, megkérdezted, miért jó ez nekem...? Egyetlen oka van, és lehet ezt önzőnek fogod tartani, de talán megérted a másik oldalát is! Hihetetlenül jól esett, fantasztikusan éreztem magam... És valljuk be, ott, akkor te is! Azt sajnálom, hogy utána meg kell küzdened magaddal, az érzéseiddel, a félelmeiddel, és mindazzal ami ezekkel együtt jár! De tudod mit? Ha ez segít most neked egy kicsit majd abban, hogy egyszer eldöntsd mit szeretnél, lehet megérte... Még akkor is, ha sajnos ismerlek annyira, hogy tudjam mennyire fáj, mennyit vádoltad magad, és mennyit pityeregtél miatta...

Nah talán ideje befejezni, mert alig látom a betűket és hát a holnapi sem lesz épp egy rövid nap...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.