Mivel igazából eddig egyetlen emberről tudok, aki célirányosan az ÉN blogom olvassa, és nem véletlenül talál ide, így gondolom nem is hiányzott senkinek az elmúlt időszakban egy poszt sem...
Ezen poszttal egy időben azonban egy számomra nagyon fontos új olvasóra is találtak az én kis kusza gondolataim! A legfontosabb olvasóra...
Kérlek prücsök légy elnéző a régebbi postokkal, azok egy kicsit más lelkivilágban íródtak! SH...

Nah bevezető után lássuk mi is történt az elmúlt két hétben...
Mint már írtam szabin voltam. Nah egyetlen dolgot nem csináltam ezen időszakban: nem pihentem :)...
Korán keltem minden nap, olimpiát néztem, néha közösen úsztam virtuálisan (még egyszer elnézést az elalvásért :P), rengeteget találkoztam a haverokkal (elkezdődött a hoki szezon is), végre zsinórban egynél többször eljutottam egy tópartra, együtt voltam a családommal (10 hónap után huzamosabb ideig ez is nagy eredmény...) és az elmúlt időszakhoz képest rengeteg időt töltöttem el életem két nőjével...

Csodálatos volt ez a két hét... Előre is sejtettem, h jó döntést hozok, ha nem utazom el világgá, hanem itthon nyaralok... De hogy ennyire???

Nézzük időrendben sűrítve mi is most a helyzet :D...
Első találkozás, két puszi, elhagyott pénztárca, apró félelem mi is lesz. Aztán közös ebéd, sok beszélgetéssel, még több csokival, és a közös barátnéval, gépszereléssel, Prestoval, kis gonoszkodással :)...
Aztán ahogy teltek a napok egyre kötetlenebb időtöltés, egyre kevesebb félelem, egyre aljasabb célzások, pofátlanabb mozdulatok, ölelések, puszik...
Olyan volt ez a 10 nap, amilyennek szerettem volna... Csodálatos, mert azzá tetted Prücsök! És ilyenkor mindig eszembe jut egy kicsit, hogy mi lett volna, ha / mi lenne, ha ...

Aztán egy kicsit furcsa, szomorú, de emellett csodálatos búcsú, amely bár nem volt pont olyan, amit szerettem volna az idő rövidsége miatt, de mégis fantasztikus volt.
(igen a kicsi kocsiban volt még meglepetés... Ott volt az öltönyöm, amit így maximum fényképen láthatsz majd, ha jó kislány leszel... Hoztam neked egy kis tóvizet, és kavicsokat, csak h megmutassam milyen érzés volt, és milyen tiszta a víz... És volt még más is, ami immár legyen meglepi...)


Ja és mindezek után egy összességében majd 4 órás beszélgetés a picilánnyal... Kérlek ne árulj el, te nem tudsz semmiről sem... OK :D?


Köszönöm neked ezt a csodálatos időszakot, tényleg fantasztikus volt... Remélem segített egy kicsit abban, hogy ráérezz mit is szeretnél igazán...
Bármi is legyen az tudom lassan rájössz majd... És tudom azt is, hogy bármi is legyen közösen megbeszéljük és megoldjuk majd... :P

Az ajánlatom az angollal kapcsolatban komolyan gondoltam, tessék erősen törni a buksid, mikor, hol, hogyan...
Tényleg segíteni szeretnék, ez a legfontosabb... Minden más most lényegtelen.


Végezetül még egy gondolat, mely talán hűen jelképezi, milyen volt ez az elmúlt 2 hét...
Mióta eltűntem az ország másik végére csak nagyon kevés olyan időszak volt, amikor azt éreztem ezt utálom, haza kell jönnöm... Többnyire egy-két olyan helyzet, ahol azonnal szerettem volna letudni ezt a távolságot egy saját helikopterrel, vagy valahogy máshogy...
Ezek jó része is hozzád köthető, egy másik kisebb része, a családhoz...

De most először érzem úgy, hogy nem akarok visszamenni, hiába gondoltam így, nekem itt van az otthonom! Persze élvezem azt az életet is, de még mindig ide kötnek az érzelmeim, az érzéseim... És valószínűleg ez még így lesz nagyon-nagyon sokáig...

De menni kell... Vár a munka, a mókuskerék... A szürke hétköznapok, amelyek között azért mindig ott világít majd a fény...


KÖSZÖNÖM

U.I.: ha már nem illatozik szólj, pótoljuk... :P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.