Tudjátok össze kell magam kapni! Komoly ellenfelet kaptam, akit szeretnek olvasni (és tény, nagyon jó stílusban ír), ergo nekem igazi tehetség híjján a témával kell operálnom :D

Ha már az elmúlt hétvégém az esküvő jegyében telt, és ma feltették nekem a kérdést mi a véleményem a templomi esküvőről, így most erről szeretnék elmesélni egy történetet!

Gyerekkoromban mindig utáltam a nagy templomi esküvőket. Ennek igazából két oka volt:

- egyrészt anyuék hercehurcája apu édesanyjával (szerintem ezt nem kell magyarázni)

- másrészt "sikerült" néhány igazán hosszú, unalmas és álszent esküvőt végigülnöm!

Akkoriban ifjonti hévvel fennen hangoztattam mindig, hogy nekem soha nem lesz sem nagy, sem templomi esküvőm... Anyu mindig mosolygott is rajtam, hogy nyugodj meg fiam, ha "kifogsz" egy olyan lányt, akkor nem fog ez érdekelni, igenis templomban fogod feleségül venni...

Aztán szépen lassan felnőttem, láttam néhány kedves ismerőst, akinek igazán szép, romantikus és "tartalmas" templomi esküvője volt és tényleg megváltoztam! Sokat segített ezen anyu unokatesójának esküvője is, mely parasztlagzi volt minden részletében (bár finomítottak rajta egy kicsit)!

Akkor már tudtam, ha úgy hozza az élet és olyan lányt sodor elém, aki templomi esküvőt szeretne, akkor boldogan vezetem majd az oltár elé... És az egykori kötelesség, majd kellemes kötelesség helyett már igazi örömként élem majd meg!

Aztán találkoztam veled Prücsök! És egyszerre erősödött fel minden! Ha igazán nagy esküvőt nem is szerettem volna/nem is szeretnék, de a templomot nem hagytam volna ki... Persze, mint tudjuk az élet nagy rendező, és immár gyakorlatilag biztos, hogy mégiscsak ki fogom... Tudom téged mennyire zavar mindez, és tudom, ha úgy alakul majd az életünk tényleg komolyan sajnálod majd... Tudod én is, de egy dolog pillanatok alatt megvigasztal majd, hogy aznap ott leszel mellettem...

Ugyanis immár pontosan tudom, hogy anyunak igaza volt. Igaza volt, ugyanis mostmár nem csak tudom, de pontosan érzem is miről szól az esküvő! Boldoggá tenni azt az embert, akivel le akarod élni az életedet! Minden apró részletében olyan esküvőt szeretnél te is, amilyet ő... Közösen eldöntve, kiválasztva, megszervezve mindent! Azt szeretnéd, hogy ő álljon ott melletted gyönyörű fehér ruhában, csillogó szemekkel, és remegő, elcsukló hangon, néhány könnycseppel a szemében mondja ki azt a rövidke kis szót, amellyel a világ legboldogabb emberévé tesz! Hogy aznap minden olyan legyen, amilyet ő szeretne! Igenis ez legyen olyan, mint az álmaiban, és akkor az egész olyan lesz, mint amilyennek te is megálmodtad!

És tudod mi a lényeg? Én templom nélkül is az tudnék lenni... Hiszen te állnál ott mellettem, a te szemedbe néznék, téged csókolnálak meg, úgy mint még soha...

És a templom nélkül is veled együtt fogadnám a "fenti nagy játékosoknak" (akik mindig terelgetnek minket), hogy míg élek szeretni foglak... És tenném azt boldogan a legnagyobb erő előtt, előtted... Hiszen hogy mernék én felelőtlenül ígérgetni neked... Neked, aki fordítva soha nem tett ilyet velem! Az egyetlen embernek, akinek igazán meg akarok felelni! Az egyetlen embernek, akinek talán éppen ezért a saját értékrendem szerint soha nem fogok teljesen, még akkor sem, ha tudom te vagy az egyetlen, aki feltétel nélkül szeretsz már most is... Minden egyes hibámmal együtt! Mert tudod tegyük azt isten házában, a szabad ég alatt vagy bárhol máshol a világon a lényeg ugyanaz marad! TE, én, és a fogadalom minden "tanunk" (legyen az élő barát, családtag, ismerős, vagy ezeknél sokkal nagyobb erő) előtt.

De a legnagyobb súlya mégiscsak a neked kimondott IGENnek van! Mert téged soha nem szeretnélek kiábrándítani...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.